-...és mi a legjobb az egészben?A siker!Karriere tehettek szert!Egy elég ütős karrierre ami megalapozná a jövőtöket!Gondoljatok bele!Fellépések,csillogás,új emberek,kalandok,pénz.Remek lehetőség amin én kapva-kapnék a ti helyetekben!Bárcsak az én időmben is ennyi lehetőség lett volna szárnyalni!Összefoglalva holnapig adjátok le a jelentkezéseteket az asztalomra!Aki akkor nem jelentkezik nem fog tudni később!Kell írni egy tökéletes élet rajzot amit majd ha tovább juttok veszik elő és nézik meg!Először a tánc tudás majd a többi!A probléma az hogy csak egy embert visznek majd magukkal.Az az egy pedig közületek kerül ki!-végezetül Bella (a tánc tanár) összecsapta kezeit majd távozásra intett mindenkit.Izzadtan és csapzottan fokozva a kisértéstől kezdtem el pakolni.A testemben furcsa érzés kavargott.Nagyon fura!Olyan mintha tudnám hogy történi fog valami az elkövetkező napokban.Talán a válogatásról lehet szó?Nem hiszem attól még nem félek!Na de majd akkor ha színpadra kell lépnem!Az elviselhetetlen lámpa lázt a mai napig nem tudtam legyőzni.Miközben a versenyen gondolkodtam teljesen elkészültem.A ruháimat beledobáltam a táskámba majd vállamra kaptam,intettem a csapattársaimnak és elindultam.Fáradt voltam lezuhanyozni így úgy döntöttem majd inkább otthon.Átvergődtem a zsúfolt folyóson le egyenesen az ajtóig.Zsebemből elő húztam a kocsi kulcsot mikor kiértem.Az eső szemerkélt így futva tettem meg azt a két métert ami köztem és az autóm között volt.Ami a legjobb át kellett futnom pár tócsán szóval tiszta sár és koszos lett a ruhám.Komolyan mondom ez a nap már nem lehet rosszabb!De mivel babonás vagyok egyből a számra csaptam majd elindultam.A ház amit bérlek 15 percre van a Tánc Akadémiától.A rádióban különböző stilusú és előadójú zenék szóltak nem nagyon figyeltem mivel teljesen lefoglalt amit Bella mondott."Megalapozná a jövőtöket!Gondoljatok bele fellépések,csillogás,új emberek,kalandok,pénz.Remek lehetőség amin én kapva-kapnék a ti helyetekben!"Csak sajnos én nem tudom mit tegyek!Félek kimozdulni a megszokott burkomból.A burokból amiben egy éve ragadtam bele.Akkor amikor ő kilépett az életemből.Vagyis amikor én és ő közös megegyezés után szakítottunk.Azóta nem igazán szeretek kimozdulni otthonról vagy tv nézni mert mindenhonnan őt láttom.Nem tudom hogy most mi van vele vagy hogy mit csinál.Egyszer azt hallottam hogy tovább lépet és lett egy új barátnője akit szeret és minden elől védelmez.Talán tanult a mi hibánkból!Rólunk mindent tudott a média ezért ment tönkre a kapcsolatunk!Nyitott könyvek voltunk amit az emberek jónak gondoltak és akkor még mi is.Vissza gondolva nem volt olyan jó dolog!Egy könnycsepp zúdult le az arcomon amit azonnal letöröltem.Ilyenkor utálom magam!Túl érzékeny lettem az utóbbi időben.Nem engedhetem meg magamnak hogy egy emlék után sírjak!Mert ez a jelen!A jelen ahol nincs olyan hogy tündérmese vagy épp happy end!Nem akartam az egész utat végig sírni így felhangosítottam a rádiót ahol éppen szár híreket mondtak be.Beszéltek Miley Cyrus megdöbbentő változásairól,Katy Perry legújabb barátjáról akivel lencse végre kapták,Emma Watson tetoválásáról arról hogy Selena Gomez és Justin Bieber talán újra együtt van.Szeretem ezt a csatornát mert teljes mértékben friss és általában igaz hireket mondanak be.
-Az utolsó hírűnk a mai nap folyamán a tinilányok álmai a(z) One Direction!-mondta be a bemondó nő.Kezemmel egyből elhajtottam onnan.Erre nem vagyok kiváncsi.Biztosan a hülye szerencsémnek köszönhetően Liamről lenne szó.Nem nem akarom!Míg ezen gondolkodtam haza értem!Leparkoltam kivettem a táskámat előkerestem a kulcsot a kabát zsebemből majd bementem.Egyedül lakók egy a várostól félre eső lakóházaknál.Szeretek itt élni mert csendes egy környék!Nyugalmas.Igaz hogy a barátaim nagy része London város közepében él de mint mondtam az utóbbi egy évben megromlott a viszonyom velük.Nem tudtam össze szedni magam a szakítás után.Fura de nem ment.Talán azért mert Liamet tényleg tiszta szívemből szerettem.Mira az akkori legjobb barátnőm próbált rajtam segíteni csakhogy még neki sem ment.Végül feladta!Én elfogadtam mert tudom hogy nem vagyok egy könnyű eset.Ledobtam magamról a kabátom meg a cipőt aztán a konyhába mentem tölteni magamnak egy pohár vizet.Az elhasznált edényeket elmosogattam mert nem szerettem ha több napig áll a mosógatóban.De ez lényegtelen.Amúgy az egész napom annyiból áll hogy felkelek,ennivalót csinálok,táncolni megyek és néha tanítani majd haza jövők ,megfürdők,eszek,lefekszem aludni.Majd eltelik egy egész nap.Szinte már utálom ezt a menetet!Igen,szeretnék kilépni a burkomból és újra az az életvidám lány lenni aki voltam.Csakhogy nem megy.Hiszen itt áll egy remek lehetőség a láthatáron de mit sem törődve vele átnézek rajta.Mégis mire várok?Mikor feltettem ezt a kérdést csörőgni kezdett a telefonom.A Tánc Akadémia hívott.
-Haló?Itt Danielle Peazer!Miben segíthetek?-vettem fel majd elmogyogtam a rutin,illedelmes köszönést.
-Szia Danielle!Bella vagyok!-köszönt tánctanárom.-Azért hivlak mert kiváncsi vagyok mit gondolsz a holnapi napról?Jelentkezel?Kérlek,mond hogy igen!
-Sajnálom Bella de el kell hogy szomorítsalak!Nem hiszem hogy jó ötlet lenne ha jelentkeznék!-könny szökött a szemembe a gondolat miatt.Bella azt szeretné hogy jelentkezek.
-Ha adsz rá egy remek okot a hogy miért nem békén hagylak!Danielle ez egy remek lehetőség!Én a te helyedben ki nem hagynám!Simán megnyerhetnéd a versenyt!A csapatban te vagy az egyik legjobb táncos!Nem szabad feladnod!Kérlek gondolkozz ezen!Szia Danielle!-elköszönt majd hangos sípszó jelezte hogy lerakta a vonalat.Remek!Akkor most mit csináljak?!Mihez kezdjek?!Kérlek valaki agyon egy égi jelet!Semmi?Hát köszi szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése