Sziasztok!Meghoztam a második részt!Jó olvasást:)) xoxo

Itt állok az iskola előtt a zuhogó esőben és várakozom.Hogy mire?Én magam sem vagyok vele tisztában.Amúgy ma van a "nagy nap"!Ami megváltoztathatja az életemet ha hagynám.Csak még nem tudom hogy készen állok-e rá.Mert mi van ha rébeszélem magam a változásra de csalódnom kell?Nem hiszem hogy utána újra össze tudnám magam szedni.Talán még beteg is lennék!Szükségem van egy jelre!Egy jelre ami erőt ad arra hogy belépjek  azon az ajtón és Bella asztalára letegyem a jelentkezésem.Mert igen eldöntöttem szeretnék jelentkezni és készen is állok csak félek.Nem merem meglépni az első lépést mert olykor az vezet a szakadékhoz!Oké én bediliztem!Most Danielle fogod magad és belépsz azon az ajtón.Most!

-Mi az már köszöni sem tudsz?-épp megtettem az első lépést mikor mellém lépet Dana.Dana és én nem jövünk ki egymással már a kezdetektől fogva.Mindig is rivalizáltunk!Már azt sem tudom miért kezdtük de megfogadtam hogy nem adom könnyen magam.Megfogadtam mikor szakítottunk Liam-el!Erősebb lettem!Megváltoztam!

-Szia Dana!Elég lesz vagy talán hajoljak is meg előtted?!-válaszoltam majd sebbeseben kezdtem szedni a lábam.

-A meghajlás remek lehetőség lenne!Máskor majd köszönj úgy!-kiáltott utánam.Válaszom csak egy szem forgatás volt.Nincs időm foglalkozni vele.Ma még van egy csomó dolgom.

-És egyébként örülök hogy megkérdezted én is jelentkezem a versenyre!-hangzott fel diadalitas nevetése.

-Remek!Sok sikert!Remélem élvezed a csalódást!-kiáltottam vissza majd nevetve futni kezdtem Bella irodája felé.Sok diák elég furán nézett rám hiszen ki az az ökör aki hétfőn nevetve fut az iskolában?Senki rajtam kívül!Bella irodája a legfelső szinten van amihez lift vezet.Túlzottan nagy volt bennem az adrenalin ahhoz hogy megvárjam míg a lassú lift leér majd fel visz.Helyete a lépcsőket választottam!Az irodához érve összeszedtem minden bennem felgyülemlett bátorságot és bekopogtam.A válasz egy szabad volt.
-Jó reggelt Bella!-intettem hozzá első szavaimat.Mikor meglátott mosoly kúszót az arcára.Kezével intett hogy foglaljak helyett.
-Neked is jó reggelt Danielle!Remélem a döntésedet szeretnéd közölni!
-Igen arról lenne szó!
-Akkor hadd halljam!-Bella izgatottan figyelte minden mozdulatom .Kinyitottam a számat és kimondtam azt az egy szót ami megváltoztathatja az életem:
-Jelentkezem!-tánctanárom izgatottan gyerekeket megszégyenítő síkoly hagyta el a száját.
-Mitől változott meg a döntésed?
-Nem változott meg mert még mindig örültségnek tartom de egy próbát megér!-bizonygattam inkább magamnak.
-Biztos vagyok benne hogy te fogod megnyerni a versenyt!Már látom magam előtt mikor a turnéra indulsz!Oh,milyen sikeres leszel!-és Bella csak mondta és csak mondta.Igazából nagyon kedvelem őt számomra olyan mintha  a nővérem lenne.Viszont mivel késésben voltam muszáj volt megállítanom a beszédben.Átadtam neki a jelentkezéshez szükséges iratokat mert azt mondta mindent elintéz nekem.Majd csak annyi lesz a dolgom hogy jó legyek!A lehető legjobb az Ő szavaival élve.Amit persze én is szeretnék!Bellával olyan jól elbeszélgettem az időt hogy észre sem vettem mennyi az idő.Pontosan 2 órám volt a teljes elkészüléshez.Bella azt mondta hogy először előadunk együtt a csapattal egy táncot majd egyénibe váltunk át.Mosolyogva megköszöntem az infókat majd lesiettem a második emeletre a lány öltözőbe.A külön nekem feljelölt szekrényből kivettem az aznapi fellépő ruhámat ami egy egyszerű ülepes nadrágból és egy sima polóból állt.Rajtam kivül senki nem volt az öltözőben így minden egyes ruha darabot vsiga lassúsággal cseréltem át.Még mindig nem tudom hogy jól döntést hoztam-e!Viszont az biztos hogy apait anyait beleadok majd a táncba.
-Halli!-észre sem vettem mikor belépet egykori legjobb barátnőm a szobába.A lehető legmesszebbre tőlem lepakolt majd mintha észre sem vett volna öltözködőtt.
-Szia!Sok sikert a versenyhez!Biztos jó leszel!
-Nézd Danielle!Nem kell jó pofizni mert semmi értelme!Tudom jól hogy jó leszek és nincs szükségem a te jó kívánságaidra tarsd meg magadnak!Egyébként remélem neked ez lesz a legrosszabb napod!Legyen a fellépésed szörnyű!Remélem elesel a saját lábadban.De ha nem ne aggódj eleve röhejesen festesz ,nem hiszem hogy téged választanának!Én vagyok a legjobb!Nem tudsz legyőzni!Na puszika!-tátott szájjal hallgattam végig amiket Rebeca a fejemhez vágott.Mikor változott meg ennyire?Miért nem vettem észre?Lesápadtam és legszívesebben fejbe vágtam volna magam azt remélve hogy csak képzelődtem.Bár minden bizonnyal nem így volt.Vissza gondolva sosem ismertem Rebecát elégé ahhoz képest hogy beavassam  a legsötétebb titkomba.Kijelenthetjük!Elcsesztem!Megbíztam valaki olyanban aki egész végig a bukásomra várt.Milyen kár hogy csak most jöttem rá!Akkor változtathatok a státuszomon magánosról extra magányosra!Ez jár nekem.Mérges és csalódott is voltam egyben de nem Rebecára nem is Danára hanem magamra.Az egészhez az én naivságom kellett.Túl vak voltam észre venni azt ami az orrom előtt játszodott!A szememet csípték a kitörni készülő könnycseppek de erőt véve magamon nem engedtem hogy elgyengüljek.Nem tehetem meg!Megfogtam a táskámat és kifutottam az ajtón.Láttam amint Bella felém integet de most cseppet sem érdekelt.Elakartam menni onnan.Az egyetlen lehetőséget véghez is vittem...Kifutottam az ajtón.Nem vágytam másra csak egy kiadós sétára.Ahol átgondolhatom az életem problémáit ,csalódásait.Amúgy is van még időm vissza érni.A korreográfiát még álmomból felkelve is tudnám.De tudjátok mi?Nem fogom beadni a derekam!Küzdeni fogok és beleadok apait-anyait hogy megnyerjem a versenyt és hogy én legyek a kiválasztott!Rebecca te akartad azt hogy minden rosszul süljön el?Ez meg is fog történni de biztos lehetsz benne hogy nem velem!Mert én győzni jöttem ide!És ma győzni is fogok!